Tisztelt Látogató!

Honlapunkon olyan magyar újgenerációs egészség-megőrző készítményekkel találkozik, melyek kifejlesztését hosszú évek hazai és külföldi gyógyszerkutatási tapasztalata alapozta meg. Hazai gyártás +
+ szigorú minőségellenőrzés +
+ megbízhatóság!

= Pharmaforte - A természet erejével™

10 fontos szempont, amiért érdemes Pharmaforte termékeket választani

ÍRJ POZITÍV VÉLEMÉNYT a google maps-en, és KAPSZ 100 AJÁNDÉKPONTOT amit levásárolhatsz! Vélemény írás után, a felső menü kapcsolat linkről jelezd hogy írtál, és email címedhez jóváírunk levásárolható pontokat!

Selye professzor a stresszről

Selye professzor a stresszről

Selye János a stresszelmélet világszerte ismert és elismert klasszikusa száz évvel ezelőtt, 1907. január 26-án Bécsben született és 1982. október 15-én hunyt el Montrealban.
Felismerte, hogy a makrofágok, a szervezet alarm sejtjei, melyek a szervezet védekező rendszerében fontos szerepet játszanak és az általuk termelt gyulladásos mediátorok, citokinek túlzott felszabadulása, ugyanúgy, mint a túlhajtott stressz reakció elemei nem kívánatos, a szervezetre káros hatást kifejtő, reakciókat indíthatnak el.

Selye János közleménye a stresszről 1936-ban jelent meg a Nature, angol folyóiratban. "Az élő szervezet alkalmazkodása a stresszhez csaknem négy évtizeden keresztül foglalkoztatott" - írja a Stressz distressz nélkül című könyvében. És valóban, bár élete során, a kutatómunkában eltöltött félévszázad alatt, más témákban is, így a cardiovasculáris betegségek, szívnecrosis, szövetek elmeszesedése, az öregedés problémája, a hízó sejtek, gyulladás, szteroid hormonok, thrombohemorrhagiás jelenség, a hormonok és resistencia témakörökben maradandót alkotott, mégis Selye János neve a stressz fogalmával forrt össze, és a stresszelmélet vezérfonala szinte valamennyi munkájában fellelhető.

Mi a stressz? A stressz az élő szervezet nem-specifikus válasza bármilyen természetű megterhelésre. A stressz előidéző tényezők - az ún. stresszorok - mint például az erőfeszítés, megfeszített figyelem, fájdalom, betegség, kudarc, öröm, sikerélmény. Mint e felsorolásból is látszik, a stressz jelenthet kellemetlen, de kellemes dolgot is. A distressz fogalom mindig bajt, kellemetlenséget jelöl. Ezek a behatások bár különbözőek mégis lényegileg azonos élettani/biokémiai változásokat hoznak létre, így idegfeszültséget, gyorsult szívműködést, a vérnyomás-, és vércukorszint emelkedését.

Selye professzor mind írásában, mind előadásában hangsúlyozta, hogy a stressz minden ember életének szükségszerű velejárója, ami még alvás közben is létezik. A stressz-mentes állapot a halállal egyenlő. A stressz nem szükségszerű rossz, hanem nélkülözhetetlen az élet különböző káros hatásainak leküzdésében, az állandóan változó környezeti hatásokhoz való alkalmazkodáshoz. A túl erős, vagy többszörösen ismétlődő stressz betegségek okozójává válhat, mi több, súlyosan károsíthatja az immunrendszer és központi idegrendszer működését is. Mindez azonban függvénye a hajlamnak, életkornak, bizonyos hormonoknak.

Híres stresszelméletét a mindennapok gyakorlatában önmaga és munkatársai életében is alkalmazta. Erre egy példa, ami talán apróságnak tűnik, de mégis rendkívüli fontosságú rohanó világunk idegfeszítő hétköznapjaiban. Selye professzor intézetében minden nap - ebédidőn kívül - délelőtt és délután is kávé, illetve tea szünet volt, amikor is az intézet valamennyi dolgozója baráti beszélgetésre gyűlt össze, így lehetőséget adva a környezetében élőknek, hogy a munka, a kitartó erőfeszítés, a megfeszített munka "stressz"-ét más tevékenységgel vezessék le. Ennek az életmódnak bizonyára nagy szerepe volt abban, hogy Selye professzor minden napját ugyanolyan szellemi és testi frissességgel és ambícióval kezdte el. És ennek az életmódnak volt köszönhető az a termékeny életmű: több mint 30 könyv, közel 2000 tudományos közlemény, és hogy gondolatai nem vesztek el az idők sodrában. Ha valaki ma, 100 évvel születése után, fellapozza a Citation Index-et, évenként többszáz idézetet talál műveire.

Reggel 9 óráig a legnagyobb koncentrációt igénylő írás következett, majd munkatársaival kísérve végigjárta a laboratóriumokat és ellenőrizte a kísérletek menetét. Délután fél 3-kor szinte percnyi pontossággal tartotta meg boncolási értekezletét, amikor is a jellegzetes nagyítóval és homlokreflektorral a homlokán megvizsgálta a felboncolt állatokat, értékelte a kísérletek eredményét. Megbeszélte az intézetvezetéssel kapcsolatos ügyeket, megvitatta munkatársaival a fontosabb tudományos közleményeket, újságcikkeket. Minden kutató bemutatta a tervezett kísérleteket, amit mindnyájan megvitattunk. Gyakran Selye professzor is keményen megbírálta a kísérleti tervet, ha nem értett egyet vele, de az volt az elve, ha az illető kutató nagyon ragaszkodott elképzeléséhez, megengedte, hogy a kutató próbálja bebizonyítani elképzelését és ha sikerül bebizonyítani igazát, megemeli a kalapját

Visszaemlékezésem befejezéseképpen idézem a másik nagy magyar Szent-Györgyi Albert gondolatait, Selye János In vivo című könyvének előszavából: "Melegen ajánlom e könyvet minden kutatónak, aki el akar igazodni a bonyolult problémák rengetegében, és meg kívánja őrizni szellemének frissességét."